Leírás
Terápiás célok: a tanult tehetetlenség szindróma[1]) bemutatása, múltból származó terhelő érzelmi esemény feldolgozása, áthangolódás, a személyes erő újra megtalálásának a segítése, a döntésképesség és a tenni vágyás képességének az aktiválása, az önbizalom, öntudat és nyugtalanság leküzdésének a támogatása félelem vagy szorongás esetén
Javasolt korcsoport: 10+
Munkamódszer: egyéni, csoportos
A mű rövid tartalma:
A leláncolt elefántról szóló történetben egy olyan elefánttal találkozunk, akit lánccal egy 30 centiméteres karóhoz kötöttek. A lánc ugyan erős, vasból készült, de a karó fából volt. Első látásra világos volt, hogy ha az a hatalmas állat el akarna menni, akkor a karót úgy kihúzza a földből, hogy tudomást sem vesz róla. Ő viszont azt meg se próbálta, még indokolt esetekben sem. Ez érthetetlen volt. Amikor kíváncsi gyerekek rosszat csináltak neki, amikor éhes volt és türelmesen várta az etetés idejét, amikor sütött rá a déli nap és ő inkább leheveredne az árnyékban. Még ilyen esetekben sem rántotta meg a láncot, hogy kiszabadulhasson.
Amikor egy ideig figyelte őt egy értelmes fiú, nem hagyta békén és kérdezősködni kezdett, hogy az a hatalmas és erős állat miért nem tesz valamit a helyzete javítása érdekében. De senkitől sem kapott kielégítő választ. Azzal magyarázták a dolgot, hogy az elefánt szelíd, azért nem megy el. Viszont akkor felmerül egy egyszerű és logikus kérdés, hogy ha szelíd, akkor miért kötötték meg a lánccal? Egy szép napon ez a fiú találkozott valakivel, aki elmagyarázta neki, hogy az elefánt miért nem szabadul ki és szökik el.
Amikor ez az elefánt még kölyök volt, pont ilyen módon kezdték őt megkötni. Akkor próbálkozott a szökéssel, teljes erejéből rángatta a láncot, de az igyekezete hasztalan volt. Kicsi és gyenge volt, az ereje nem bizonyult elegendőnek a helyzet megoldására. Míg aztán egy szép, de szomorú napon az elefánt feladta a próbálkozást, és már nem próbált változtatni a helyzeten. Telt-múlt az idő, és az elefánt megnőtt és erőssé vált. A karó és a lánc viszont maradt. Sajnos, az elefánt emlékezett a múltbeli rossz tapasztalatára, a sikertelenség és reménytelenség érzésére. Ez a tapasztalat oly mélyen gyökerezett az emlékezetében, minden mozdulatnál, amikor meghallotta a lánc csörgését, szilárd meggyőződése volt, hogy nem képes továbbmenni. „Így gondolja és nagy valószínűséggel, ha majd egyszer öreg elefántként haldokolni fog, akkor is szilárd meggyőződése lesz, hogy ez másként nem is történhetett volna…”.
A professzionális pedagógiai/terápiás munka lehetőségének leírása:
A történet alkalmazása gazdagítja klienssel végzett munkát és élményszerző potenciállal rendelkezik a gyógypedagógiai gyakorlatban. Az irodalommal végzett munka részét képezik a történethez kapcsolódó támogató effektusok. A biblioterápiát a pszichoterápia egyik segítő módszereként alkalmazom az egyéni pszichoterápia, családterápia vagy a segítőkkel végzett csoportos munka során.
A segédanyagokkal egyetemben ez a módszer egyaránt nagyban segíti az egyéni és csoportos munkát. Lehetőséget nyújt a már feldolgozott vagy még nyitott – feldolgozatlan terhelő élmények rendezésére. Lehetőséget kínál továbbá önmagunk jobb megértésére, valamint a személyes „sérülések és veszteségek” érzelmi feldolgozására és megértésére.
Maga a történet a terápia során megkönnyebbülést hozhat szorongás esetén, segít és hatásos bizonyos lelki betegségek és lelkiállapotok leküzdésében. A terápia során végigkíséri a személyt az aktualizáló tendenciája érvényesítésében, amikor keresi a belső forrásait. A terápiás segítés által támogatja a saját helyzeten való felülkerekedést, mivel erősíti az önbizalmat, önérzetet és a belső erők felszabadítását. Ez a történet segít az aktuális negatív érzelmi állapot feloldásában, amely egy átélt zavaró érzelmi esemény következtében jött létre. A cél az érzelmi áthangolódás és a helyzet megértése.
Gyakorlatom során olyan gyerekekkel találkozom, akik átélt, de feldolgozatlan terhelő eseményt hordoznak magukban, amely a súlyával meghaladja a mindennapi gyermeki tapasztalást. A következmény lehet tehetetlenségi érzés, vagy az értelmes ellentevékenység készségének az elvesztése. Következik a személyes erő elvesztése, döntés- és cselekvésképtelenség. Ezek a megnyilvánulások jelentkeznek, ha a gyereket fizikai, szociális vagy pszichés bántalmazás éri, az önbizalom hiánya és önmaga lebecsülése akár öncsonkításhoz is vezethet. Ilyen teher alatt akadályozott a gyermek személyiségfejlődése, és leáll a személyiségi potenciál növekedése.
Felkínálom a kiadványban szereplő történetet, amely gyermeki vallomást is tartalmaz. Ez a történet a segítés folyamatában támogatta a belső nyugtalanság és félelem, valamint a kis ügyfél egyéb problémáinak a leküzdését. Valójában csak a gyógypedagóguson múlik, hogy hogyan választja meg a terápia módszerét, viszont a történet elmesélése, mint a biblioterápia alapvető módszere arra hivatott, hogy elgondolkodtassa az ügyfelet és értékelje a történetet. Erre alkalmas a történet közvetített üzenete.
A személy nehéz élethelyzetben vagy krízisben való terápiás kísérésének az a célja, hogy megértsük, és feltétel nélkül elfogadjuk őt. Utána következik a gyógypedagógus szakmai munkája. Az együttműködés kezdő szakaszában azáltal segít neki, hogy lehalkítja a félelmeit, majd szakavatott módon igyekszik azokon felülkerekedni.
Adott helyzetben az volt a konkrét terápiás cél, hogy a történet felolvasása által az kliens tisztázza a saját nehéz helyzetét, miközben megtartja a kellő biztonságos távolságot a felolvasott történettől. Maga az ügyfél ennek ellenére mélyen belemerülhet a hallott történetbe és így megélheti a saját helyzetével való hasonlóságot. A nehézségek hasonlóságát azonosítani kell, bele kell élnie magát a történetben szereplő jelképes alak számára felmerülő gondolatokba. A folyamat során hasonló érzelmeket élnek meg, ami az kliens számára értelmet ad a saját élethelyzete szempontjából. Maga a történet, majd az üzenetével való azonosulás változások kialakulásához vezethet az ügyfélnél, új gondolatok ébrednek vagy döntések születnek benne, de főleg elnyomja a félelmeit. Az ügyfél ajánlatot és lehetőséget kap a személyes helyzetének a megoldására. A végeredmény az, hogy érzelmek ébrednek, az ügyfél aktivizálódik, majd ő maga elemzi a saját megoldási lehetőségeit, hogyan juthat ki terhelő élethelyzetéből.
A művel végzett saját munkából szerzett tapasztalatok:
Esettanulmány – A leláncolt elefánt történetének alkalmazása – gyermekkel végzett munka során.
A gyermek a nagyanyja kíséretében érkezett, aki a rendelő meglátogatását kezdeményezte.
Anamnézis adatok:
Martin, 10 éves, általános iskola tanulója
- Tejes család, mindkét szülő felsőfokú végzettségű, az apa naponta utazik munkába a közeli külföldre, az anya jelenleg nem dolgozik
- Két testvére van – egy fiú és egy lány
- A korai pszichés fejlődés zavartalan
- Óvodába 3-évesen került, a beilleszkedés zavartalan
- Általános iskola változtatása a 3. évfolyamban, mivel változott a lakhely a családi ház elkészültével, így megszűnt a kétgenerációs együttélés a nagyszülőkkel
- A viselkedési zavarok a nagymama elmondása szerint éppen az iskolaváltást követően jelentek meg
A látogatás oka és a probléma leírása:
- A gyerek nem akar iskolába járni, hogy otthon maradhasson, különböző betegségekre hivatkozik
- A fő problémát az osztálytársnők támadó magatartása jelenti, akik támadják a fiúkat – testileg és szóban egyaránt „provokálnak”
- A lányok támadó magatartását a tanítónő figyelmen kívül hagyja és tagadja, ezért Martin nem akar iskolába járni, utálja az osztályban a lányokat és a tanítónőt
- Az iskolai teljesítménye jó – ötös tanuló
- A probléma kontextusa: iskolai környezet, tanítás, szünetek, kiélezett viszony az osztályfőnökkel és az osztálytársnőkkel, az osztályból és a lakóhely környékéről csak két fiúval tart fenn baráti kapcsolatot.
- érdeklődés: számítógépes játékok és programozás, úszás
Segítő folyamat és a gyermekkel végzett munka, amelyet a történet alkalmazása egészít ki:
Az első találkozás elején a nagymama a gyermek anyja hozzájárulásával elmondta, hogy ő hogyan látja a problémát (az eredeti otthon és iskola elhagyása, az anya túlterheltsége és szociális elszigeteltsége az új környezetben és segítség nélkül).
A gyermek (a nagymama jelenléte nélkül) nem beszél, intenzív szemkontaktust tart, csak felszólításra válaszol és röviden, egyértelműen kifejezi, hogy mennyire nem ért egyet mai találkozóval. Az interakciós javaslataimra passzívan reagált. Pedig hatásos módszereket alkalmaztam, de a gyermek csak testben volt jelen, inkább csak megfigyelőként viselkedett és passzív maradt. Végül felajánlottam neki, hogy válasszon egy játékot a kínálatból, amire ő egy narancssárga-fehér halacskát választott. Ez volt az egyetlen aktív megnyilvánulása.
A további találkozók egyre barátibb munkalégkörben zajlottak, javult a kölcsönös viszonyunk és a kommunikáció is megfelelőbbé vált a terápia szempontjából. Martin elpanaszolta az iskolában uralkodó nem túl jó szociális légkört, főleg az osztálytársnők támadó magatartását nehezményezte, amit nyílt haraggal és utálattal fejezett ki. A többi fiúval karöltve próbálták a helyzetet az osztályfőnöknővel megoldani, de ő nem minősítette ezt a viselkedést problematikusnak. A lányok oldalára állt, ami által a támadásaik még fokozódtak. Úgy érezte, hogy a tanítónő elutasító és nem megértő vele szemben és reménytelennek látta a helyzetet, mondhatni feladta. A zsebéből elővette a halacskát, amelyet magával hordott az iskolába is.
A következő találkozóra elterveztem, hogy felhasználom a történetet a gyermek segítése során. Az együttműködésünk már jó volt, csak megjegyezte, hogy a halacskát otthon felejtette. A találkozóinkról elégedetten nyilatkozott, összehasonlítva az iskolai légkörrel, amely továbbra sem volt kielégítő.
Felajánlottam neki az elefántról szóló történet felolvasását, amit elfogadott. Figyelmesen hallgatta és időnként nagyokat sóhajtott. Világossá vált számomra, hogy azonosult az elefánt elnyomásával és a későbbi beszélgetés során maga talált megoldást az elefánt helyzetére – ki kell szabadulnia.
A beszélgetés során rávezető kérdéseket alkalmaztam, a gyermek spontán és aktív volt. Amikor a nagymamával értékeltük a találkozót, magába fordultan, csendben ült, majd hirtelen felugrott és elkezdett öltözködni azzal, hogy „már tudja, mit fog tenni”. És tett is…
Eredmény – a következő terápiás találkozó a gyermek betegsége miatt elmaradt. Viszont a nagymama, amikor bejelentette a betegséget, megköszönte a segítséget és elmondta, hogy a terápia nemcsak Martin, hanem az egész osztály számára hasznos volt és jelentős eredménnyel járt. Martin kezdeményezésére a fiúk meglátogatták az iskola nevelési tanácsadóját, aki aztán az osztályfőnökkel közösen oldotta a helyzetet. A szünidő utánra megegyeztek a pszichológussal, aki a tanítónővel együtt fogja rendezni az osztályba járó fiúk és lányok viszonyát.
A következő találkozónk a tavaszi szünet után lesz, amikor szeretném megkérdezni a fiútól, hogy milyen érzelmeket vált ki benne, hogy végre megszabadult a tehetetlenség érzésétől.
Az ajánlott mű lapját elkészítette:
PaedDr. Špániková Jana, PhD., Munkahely: Gyógypedagógiai szakrendelő-TeraViva, Bratislava
Bratislava, 2023. február 10.
Az esettanulmány mint jó gyarkorlat; szlovákról angolra fordította:
PaedDr. Adriena Kolevová, PhD., Munkahely: Šahy (Szlovákia)
Felhasznált irodalmi források:
Bucay, Jorge. 2005. Porozprávam ti… Príbeh ľudského sebapoznávania. (Fordította Martina Slezáková, 2005) [Elmondom neked… Az emberi önismeret története] Bratislava: Noxi, 2005. 216 s. IBAN 80-89179-23-1
Živný, Hroznata. 2011. Životný príbeh ako terapeutický nástroj. [Élettörténet, mint terápiás eszköz] 94-100. old. In Kováčová, B. (Ed.). Výchova verzus terapia – možnosti, hranice a riziká. [Nevelés versus terápia – lehetőségek, korlátok és kockázatok] Zborník z medzinárodnej vedeckej liečebno-pedagogickej konferencie. [Nemzetközi gyógypedagógiai tudományos konferencia antológiája] Bratislava: Comenius Egyetem. ISBN 978-80-223-3006-0.
Nyelvi korrekció nélkül készült!
Az idézés javasolt formája:
Špániková Jana. 2023. Bucay Jorge Elmondom neked… Az emberi önismeret története, amely megtanított élni című kiadványból származó Leláncolt elefánt irodalmi mű szakmai referenciája. In Biblioterapia.sk. Bratislava: PRO SKIZP – Združenie na podporu rozvoja Slovenskej komory iných zdravotníckych pracovníkov. ISBN 978-80-974667-0-1 Elérhető: https://www.biblioterapia.sk/hu/publikacia/a-mu-szakmai-referenciaja-kazuisztikaval-lelancolt-elefant/
A cikk az Európai Unió Erasmus+, 2-es pályázati kategória – Szervezetek és intézmények közötti együttműködés, KA210 – Kis léptékű partnerségek a felnőtt tanulási szektorban programja támogatásával jött létre. A projekt megnevezése „Biblioterápiás on-line segédeszköz prototípusa”, projekt száma: 2022-1-SK01-KA210-VET-000082483. A szerző nézeteit képviseli és az Európai Komisszió nem tartozik felelősséggel a benne található információk bármilyen használatáért.
[1] Szerző megj.: A tanult tehetetlenség olyan állapot, amikor az ember nem próbál változtatni a helyzetén akkor sem, ha módjában állna. A saját tehetetlenségi érzés áll mögötte, amikor elhitte, hogy az adott helyzetben nem tehet semmit és áldozatként éli meg azt.
