Biblioterápia

Az örvendetesen egyre bővülő szakirodalom szerint a biblioterápia elnevezés két görög eredetű szóból tevődik össze: „biblion“ = könyv és „therapeia“ = gyógyítás. Az etimológiából kiindulva tehát a biblioterápia fogalma egyszerűen definiálható lenne a könyvvel való gyógyításként. A fogalom tartalma viszont 1916 óta, amikor először jelent meg a The Atlantic Montly havilapban, fokozatosan változott és az eredeti értelmezés, amelyet inkább csak (egy) szűkebb definíciónak tekint hetünk, ma már elavultnak minősül. A szakirodalomban egyaránt találkozhatunk a biblioterápia bővebb és szűkebb definíciójával, ami a sokszempontú megközelítés valamint a számtalan társszakma érdekeltségének az eredménye – gondolunk itt az orvosokra, pszichológusokra, pedagógusokra, ápolónőkre, könyvtárosokra, teológusokra,  illetve a kulturális és (a) szociális szférában dolgozó szakemberekre.

A lelki betegségek gyógyítása és a kórházakban bevett klinikai gyakorlat vonatkozásában a biblioterápiát gyakran tartották a pszichoterápia kiegészítő technikájának (Kondáš, 1985), pszichoterápiás módszernek (Hartl, 1994) vagy a pszichoterápia részének (Hartl, Hartlová, 2010 in Kaščáková, Kováčová, 2020). Csupán néhány szerző említi a szélesebb körű felhasználási lehetőségét más területeken is, mint például a köznevelés,  gyógypedagógiai fejlesztés, idősek gondozása vagy a büntetésvégrehajtás.

A terápiás és nevelési célok integrálása

Ebben a projektben a biblioterápia a doc. PaedDr. Katarína Majzlanová, PhD. Gyógypedagógiai definíciójával dolgozunk, amely kiemeli a terápiás és nevelési célok integrálását. Ezen szerző és egyben a Pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Karán a biblioterápia tantárgy alapítója szerint a gyógypedagógiára irányuló biblioterápia a következőképpen definiálható:

„A gyógypedagógiai célú biblioterápia a veszélyeztetett, beteg, fogyatékos, zavarodott vagy sérült személyre az irodalmi kifejezésmódok valamelyike által gyakorolt szándékos, rendszerezett és célirányos ráhatás úgy, hogy a pillanatnyi állapot helyrehozásával javuljon az egyén teljes állapota. A biblioterápia mint kommunikatív jellegű módszer, amely hathat interakciós tényezőként, vagy az érzelmi, erkölcsi és szociális fejlődés serkentőjeként.” (Majzlanová, 1995 in Harčaríková, Lopúchová, 2018, 195. old.). Utalva a szerzők közös cikkére (Kotrbová, Majzlanová, 2021) a definíciót kiegészítjük azzal, hogy a biblioterápia alkalmazható egészséges egyének, párok, családok és csoportok esetében megelőzés céljából is, mint a lelki egyensúly fenntartására, valamint a személyiség és szakmaiság fejlesztésére szolgáló eszközként.

A biblioterápia éppen a fenti szerzőnek köszönhetően a rendszerváltást követően, tehát a XX. század kilencvenes éveiben az egyetemi gyógypedagógus-képzés mesterfokozatán önálló tantárggyá vált az alapvető tantárgyak mellett, mint az orvostudomány, pszichológia, pedagógia, szociális tudományok, filozófia és metodológia, valamint a felépítményi tárgyak mellett, mint az művészetterápia, drámaterápia, ergoterápia (munkaterápia), muzikoterápia, pszichomotoros terápia, játékterápia, munkaterápia, pszichoterápia és családterápia. Egy más szerző szerint, Doc. Bažány és Prof. Dobrotka alapján, a gyógypedagógusok a pszichológusokkal szemben már az egyetemi tanulmányaik során tanultak pszichoterápiát, művészetterápiát és egyéb terápiákat, hogy a gyakorlatban ne csak a magas szintű pszichodiagnosztika, hanem a terápia is biztosított legyen (Špániková, 2022).

Fejlődési, megelőző és klinikai célok

Majzlanová, K. (2018) idézett definíciója emellett nemcsak a megelőző és terápiás szemléletet foglalja magában, hanem az orvosi aspektust is, amelyet a „beteg, fogyatékos és sérült” kifejezések képviselnek. Jelen van továbbá a szociális dimenzió is a „veszélyeztetett és sérült” egyének említésével, akiket a szerző a biblioterápia célcsoportjaként említ, de úgyszintén megjelenik a „gyógyító-nevelő” aspektus. Ezek viszont nemcsak külön-külön, gyógyító (orvosi, pszichperápiás) és nemcsak nevelési/fejlesztési (pedagógiai) aspektusok, hanem egyidejűleg gyógyító és nevelő – a szó legtágabb értelmezésében. A szerző a biblioterápia hatásai közül valószínűleg szándékosan nem emeli ki a többdimenziós (bio-pszicho-szocio-spirito) hatás lehetőségeit, mármint hogy a pszichikai, egészségügyi vagy lelki állapot, esetleg szociális helyzet megoldásáról van-e szó, ezzel tágabb értelmezést és széleskörűbb alkalmazást tesz lehetővé, ami teljes mértékben megfelel a jelenlegi nemzetközi trendeknek.

A biblioterápia fajtái műfajok szerint

Majzlanová, K. (2018) a definíciójában a téma szélesebb értelmezését is kínálja, amikor az „irodalmi kifejezésmódok” szókapcsolatot használja. Tehát a terápiás-nevelő hatás nemcsak az irodalmi mű, tehát a regény, elbeszélés, novella, vers, segédkönyv, stb. egészével fejthető ki, hanem terápiás célokra alkalmazható annak egy része – szavak, mondatok (aforizmák, mondókák, versszakok, stb.), sőt bizonyos helyzetekben akár egy-egy betű/a hang grafikus alakja (például betűjátékok esetén) vagy a hang (hangjátékok) is. Innen vezethető le a további osztályozás is, amit a biblioterápia alkategóriáinak is nevezhetünk. Ilyenek a paremiológiás terápia (aforizmák, közmondások, szólásmondások, stb.), poetoterápia, meseterápia, hagioterápia (biblioterapia vallási szövegek segítségével), narratív terápia, stb. (Majzlanová, 2017).

Önálló néma olvasás és közös felolvasás, storytelling, szavalás és írás

Majzlanová, K. (2018) definíciója a szélesebb értelmezésben – az „irodalmi kifejezésmód” szókapcsolat használatával, amelybe beletartozik az olvasott és az írott megnyilvánulás egyaránt – szintén jobban megfelel a szakmai gyakorlat követelményeinek, ahol a receptív összetevőn kívül a biblioterápia expresszív összetevője is érvényesül. Mint tudjuk, a biblioterápia módszerei közé nemcsak a néma olvasás tartozik, hanem a szavalás, kreatív írás (irodalmi mű létrehozása), valamint terápiás napló és terápiás levél írása, továbbá egyéb alkotó expresszív technikák is. Figyelembe véve a fenti érveket elmondható, hogy a szerző által létrehozott gyógyító pedagógiai irányultságú biblioterápia-definíció, eltekintve a ma már nem használt „zavarodott” kifejezéstől, nemcsak a keletkezés idején (1995), hanem ma is nagyon helytállónak  minősül.

Mivel azonban a „litera“/“irodalmi“ szó még mindig inkább a hangok, szavak, mondatok vagy tartalom grafikus megnyilvánulását képviseli, javasolható az olyan módosítás, hogy az „irodalmi kifejezésmód” helyett inkább a „szóbeli megnyilvánulás” kerülne a definícióba. Mégpedig nemcsak azért, mert bizonyos szerzők (Bettelheim, 2017, 37. old.) a saját szakmai tapasztalatuk alapján azt hangsúlyozzák, hogy „gyógyítóbb hatású a mese elmesélése, mint az elolvasása, vagy csak hangsúlytalan, gépies felolvasása”, hanem azért is, mert más szerzők a storytelling technikát a biblioterápia fontos részének tartják (Koníčková, 2019). 

Szépirodalmi  és önfejlesztő olvasmányok

Bár a biblioterápia bizonyos fokig és a kitűzött nevelési-terápiás célok függvényében alkalmaz tényközlő irodalmat is (enciklopédia, szótár, segédkönyv és egyéb ismeretterjesztő irodalom), a fő hangsúlyt az szépirodalmi eszközökkel való kommunikációra helyezi, amely olyan tartalmakat közvetít, melyek az ezen eszközök alkalmazása nélkül nem jutnának érvényre (Kulka 1990).

Az irodalom (líra, epika, dráma), mint az egyik legrégibb és legfejlettebb művészeti ág, amely magában foglalja a hagyományos szóbeli kifejezésmódokat és az elbeszélések, mesék és regények modern filmváltozatát egyaránt, az ilyen specifikus kommunikáció céljaira olyan eszközöket használ, mint az hasonlat, megszemélyesítés, metafora, metonímia, hiperbola, kicsinyítés, szinekdoché, költői jelző, jelkép, poetizmus, archaizmus, nyelvjárási kifejezés, eufemizmus, ellentét és más egyebek. Ezek összefüggenek a közvetített információ jelentési (szemantikus) síkjával, amely az olvasót vagy hallgatót közvetlenül a tartalomhoz (próza) vezeti. És idetartoznak a rímek, a refrén anafora, epifora, alliteráció, epizeux és mások, amelyek elsődleges funkciója az emberi beszéd hangzásának a közvetítése az érzelmi élmény érdekében vagy bizonyos kép kialakítása a képzeletben (vers).

Nyelv általi képalkotás

A már idézett Kulka (ibid, 325. old.) szerint míg a képzőművészet, zene és tánc esetében a közvetített értelmezés csak a recepció fázisában képződik, az irodalmi/szóbeli irodalmi szöveg rögtön az első szemantikus terv során hat, mivel az anyanyelvet használja, így az olvasót vagy hallgatót a nyelvtől egyenesen a művészi képhez vezeti (ibid, 341. old.). A művészet láthatóvá teszi a valóságot, az élményeket, álmokat és vágyakat… ezzel az ember lelki erejének – ész, érzék és akarat – az egészéhez szól, és a hatásával azt újrarendezi. 

Megértés, rálátás, abreakció és katarzió

Tekintettel arra, hogy a idegtudományok területén szerzett ismeretek ma már bizonyítottak, és igazolják, hogy az agy és valójában az egész emberi test a képzeletre valóságként reagál (Goleman, 2017; Doidge, 2017), elmondható, hogy a biblioterápiabán a jelen levő képzelet aktiválása az alkalmazott irodalmi eszközöknek köszönhetően, egy biztonságos terápiás környezetben lehetővé teszi addig nem ismert tartalmak feldolgozását, hangulatot gerjeszt, támogatja reagálás és katarzis folyamatát. A biblioterápiában és a gyógypedagógiában alkalmazott ezen ismeretek a pszichodinamika és a kognitív-behaviorális pszichoterápia kiindulási pontjai.

Nevelési és egészségügyi kihívások

A biblioterápia, mint a gyógypedagógia egyik kreatív művészetterápiai jellegű tevékenysége egyben terápiás és nevelési módszer is, amely a gyógypedagógiai gyakorlatban a szóbeli/irodalmi alkotással végzett munka különböző formáit alkalmazza, segít az egyénnek, párnak, családnak vagy csoportnak  a kapcsolati válság vagy nehéz élethelyzet leküzdésében. Megkönnyebbülést kínál szorongás esetén, segít bizonyos lelki betegségek és állapotok kezelésében, öncsonkítási kényszer, függőség, viselkedési zavar és táplálkozási zavarok rendezésében. Pennebacker (2013) sikeres alkalmazásról számol be fájdalom, rákos és kardiovaszkuláris megbetegedések esetén, valamint a terhességi stressz és szorongás kezelésében.

Önkifejezés, kreativitás, aktivitás, relaxáció és megkönnyebbülés

A fejlődés és növekedés támogatásában a biblioterápia segít például az önkifejezési problémák leküzdésében azáltal, hogy a személy beleéli magát a „hős” szerepébe, vagy az alacsony empátiaképesség okozta nehézségek leküzdésében. Fejleszti az öntudatosítás készségét, önmaga és mások jobb elfogadását, a problémák megértését és a problémamegoldó készséget, javítja a szociális kapcsolatokat és a döntésképességet, erősíti a rezilienciát. 

Önbecsülés, önbizalom, önfejlesztés, érdeklődés a magasabb rendű érzések és értékek, az emberi lét értelme iránt

A biblioterápia segíti a személyt az aktualizáló tendenciájában, elsősorban a kellemetlen helyzetek elviseléséhez szükséges belső források keresésében, a saját személyiségi és kapcsolati forrásai felismerében és használatában, amelyek támogatják az önfejlesztést, önbizalmat, öntudatot és önsegítést. A gyakorlatban a biblioterápiás folyamat során a kliensek megkönnyebbülést tapasztalnak, nyitottabbá válnak a boldogság megtapasztalására, a mélyebb tudás, a tudatosság és a bölcsesség, a magasabb szintű érzések és értékek ápolására, mint például: együttérzés, jóság, szerető kedvesség, szépség, emberség , etika stb., s ezek hatékonyan  hozzájárulhatnak az emberi lét értelmének és kiteljesedésének könnyebb megértéséhez.

Felhasznált irodalmi források:

Bettelheim, Bruno. 1975, 1976. Za tajemstvím pohádek. [A mesék titkai] (Lefordították Czehre: Lucie Lucká 2000, 2017). Praha: Portál, 2017. 394 s. ISBN 978-80-262-1172-3

Doidge, Norman. 2015, 2016. Váš mozek se dokáže uzdravit: Pozoruhodné případy léčby a uzdravení využívajíci neuroplasticity mozku. [Az agyad képes a gyógyulásra. Figyelemreméltó kezelési és gyógyulási esetek] (Lefordították Czehre: Eva Kadlecová, 2017). Brno: CPress. 410 s. ISBN 978-80-264-1432-2

Goleman, Daniel. 2005. Emocionálna inteligencia. [Érzelmi inteligencia] (Szlovákra fordították: Viera Hudečková 2017). Bratislava: Citadella. 436 s. ISBN 978-80-8182-086-1

Kaščáková, Silvia, Kováčová, Barbora, 2020. Edukačný a terapeutický potenciál knihy vo včasnej starostlivosti o rodinu s dieťaťom s rizikovými vývinom. [A könyv oktató és terápiás potenciálja fejlődési zavarokkal küzdő gyermek és családja számára] Ružomberok: VERBUM, 2020. 88 s. ISBN 978-80-561-0808-6

Kondáš, Ondrej a kol.. 1985. Psychoterapia a reedukácia. [Pszichoterápia és reedukáció] Vydavateľstvo Osveta Martin, 1985. 70-034-85

Kotrbová, Kvetoslava, Majzlanová Katarína. 2021. Terapeutický denník v biblioterapii. [Terápiás napló a biblioterápiában] 28-51. old. In Problems of Education in the Fourth Industrial Revolution Era. Collection of Scientific Articles. European Scientific e-Journal, 02-2021 (008). Hlučín-Bobrovníky: Tuculart Edition. Elérhető online: http://tuculart.eu/ftpgetfile.php?id=172

Kotrbová, Kvetoslava. 2022. Terapeutické listy v biblioterapii. [Terápiás levelek a biblioterápiában] 68-82.old. In Problems of Education and Teaching in Era of Digital society. Collection of Scientific Articles. European Scientific e-Journal, 1-16. Ostrava: Tuculart Edition. Elérhető online: http://tuculart.eu/ftpgetfile.php?id=273

Kotrbová, Kvetoslava. 2022. Svojpomocné knihy v biblioterapii. [Biblioterápiás segédkönyv] 95-110. old. In Studia Scientifica Facultatis Paedagogicae č. 5/2022, Ružomberok: Katolícka univerzita, 2022. Elérhető online: http://studiascientifica.ku.sk/wp-content/uploads/2023/01/07kotrbovasvojpomocneknihy.pdf 

Kulka, Jiří. 1990. Psychologie umění (obecné základy). [A művészet pszichológiája] Praha: Státní pedagogické nakladatelství.

Majzlanová, Katarína. 1995. Uplatnenie expresívnych terapeutických prístupov u detí so špecifickými edukačnými potrebami. [Expresszív terápiás technikák alkalmazása tanulási zavarokkal rendelkező gyerekeknél] 192-2016. old. In Harčaríková, T., Lopúchová, J.: Teória a praxeológia výchovnej a komplexnej rehabilitácie. [A nevelési és komplex rehabilitáció elmélete és gyakorlata] Tudományos cikkek gyűjteménye. Pozsonyi Komenius Egyetem, pedagógiai kar. Vydalo MSD Brno, 2018. ISBN 978-80-7392-286-3

Majzlanová, Katarína. 2017. Základy biblioterapie pre knihovníkov. [Biblioterápia könyvtárosok számára] Krajská knižnica Ľudovíta Štúra, Banskobystrický samosprávny kraj, 2017. 56 s. ISBN 978-80-85136-58

Pennebaker, James W. 2013. Writting to Heal. A Guided Journa for Recovering from Trauma and Emotional Upheaval. Wheat Ridge: Center for Journal Therapy, Inc. 172 s. ISBN 978-0-578-12942-6

Pilarčíková-Hýblová, Slávka. 1997. Biblioterapia. Saját kiadásban jelent meg. Liptovský Mikuláš, 1997. 74 s. ISBN 80-967875-4-3

Špániková, Jana. 2022. Nepublikovaný rozhovor s liečebnou pedagogičkou a psychoterapeutkou PaedDr. Janou Špánikovou, PhD. [Nem közzétett beszélgetés PaedDr. Jana Špániková, PhD. gyógypedagógussal] (szerzői archív), TeraViva Bratislava 2023, 03. 08.

Szerző: 

PhDr. Kvetoslava Kotrbová, PhD., MPH, Pozsonyi Komenius Egyetem, Pedagógiai kar, Gyógypedagógia tanszék, Bratislava, 2023. 02. 12.

Az idézés javasolt formája:

Kotrbová Kvetoslava. 2023. Biblioterápia. In Biblioterapia.sk. Bratislava: PRO SKIZP – Združenie na podporu rozvoja Slovenskej komory iných zdravotníckych pracovníkov.  ISBN 978-80-974667-0-1 Elérhető: https://www.biblioterapia.sk/hu/biblioterapia/

Nyelvi korrekció nélkül készült!

A cikk az Európai Unió Erasmus+, 2-es pályázati kategória – Szervezetek és intézmények közötti együttműködés, KA210 – Kis léptékű partnerségek a felnőtt tanulási szektorban programja támogatásával jött létre. A projekt megnevezése „Biblioterápiás on-line segédeszköz prototípusa”, projekt száma: 2022-1-SK01-KA210-VET-000082483. A szerző nézeteit képviseli és az Európai Komisszió nem tartozik felelősséggel a benne található információk bármilyen használatáért.