Leírás
Terápiás célok: belső szépség szükségesége iránti vágy fejlesztése, hála, a természet és más emberek szeretete, a természeti csodák létezésének elfogadása, az ember és a természet egységének a tudatosítása
Javasolt korcsoport: 9+
Másodlagos célcsoport: szociális létesítmények idős ügyfelei, családközpontokban és gyermekotthonokban élő gyerekek, stb.
Munkamódszer: egyéni, csoportos
A mű rövid tartalma:
A mese Maruska története, akit a mostohája kikergetett a házból az erdőbe, hogy a lánya, Holena által kitalált lehetetlen feladatokat teljesítsen – konkrétan, hogy télidőben hozzon neki ibolyát, ibolyát és almát. Így akart megszabadulni Maruska jelenlététől, hogy az esetleges kérők előtt előnyösebb helyzetbe hozhassa a saját lányát, Holenát, mivel az csúnya volt. Maruskának az összes feladat teljesítésében segít a tizenkét Hónap, akik természetfeletti képességekkel rendelkeznek – ők a tél, tavasz, nyár és ősz urai, és ha úgy döntenek, akkor képesek tavaszt, nyarat vagy őszt ajándékozni/varázsolni akár télen is. Amikor Maruska meghozza az almát is, Holena többet szeretne belőle, és elhatározza, hogy maga megy almát szedni. Amikor megérkezik a tizenkét Hónaphoz, még csak nem is köszön nekik, nem kéri őket, a kérdésekre kelletlenül válaszol, szapulja Maruskát meg az egész világot. Amikor sokáig nem tér haza, a mostoha a keresésére indul. Egyikük se tér többé haza. Maruskának megmarad utánuk a házikó is, a kert is meg a tehénke is, meg a ház körüli legelő és szántó. Amikor kitavaszodik, egy legény is akad, aki elveszi feleségül, és „boldogan éltek, mert a jó és a szerelem mindenek felett győzedelmeskedik”.
Ezt a szlovák népmesei motívumokból építkező mesét a cseh írónő, a modern cseh próza megteremtője, Božena Němcová (1820-1862) jelentette meg a Slovenské pohádky a pověsti (Szlovák mesék és mondák) című könyvében, aki egy időben szlovák területen is élt. A szlovák olvasó számára az anyagot Pavol Dobšinský (1828-1885) szlovák evangélikus lelkész, folklorista és a szlovák népköltészet gyűjtője dolgozta fel. A mese különböző változatai számtalan szlovák és külföldi kiadást éltek meg.
Meg is filmesítették. A 2012-ben készült filmváltozatban az egyik főszereplő Karol, aki külhonból tért vissza, ahol sikerrel járt (elérhető online: https://www.csfd.sk/film/314203-o-dvanastich-mesiacikoch/prehlad/) és hogy elkerülje a nősülést, teljesíthetetlen feladatokat talál ki a falu lányai számára, akiknek viszont tetszik a férfi. A mostoha kényszeríti Maruskát, hogy Kveta helyett teljesítse a feladatokat, de Karol szerencsére rájön a turpisságra. Ebben a változatban Maruskának lehetősége nyílik arra, hogy már a történet során többet találkozzon/fokozatosan megismerje a leendő vőlegényt. A fiatalember a történetben hasonlóan aktív szerepet tölt be, mint Maruska és az eredeti változathoz képest több benne a humor és játék, és kevesebb a szenvedés. Alátámasztja ezzel, hogy a modern korban egy népmesét is lehet gazdagítani és tökéletesíteni, ha közben megmarad a benne rejlő bölcsesség, a szeretetteljes élet reménye, a szép és jó.
A professzionális pedagógiai/terápiás munka lehetőségének leírása:
Bettelheim pszichoanalitikus a Za tajemstvím pohádek (A mesék rejtelmei) (2017) című könyvében leírta, hogy főleg a népmesék (11-14. old.) képesek a gyerekeknek egyértelműen látható és rejtett értelmet átadni; nemcsak az értelmi képességeket fejlesztik, hanem rávilágítanak az érzésekre, szorongásokra és vágyakra is. Könnyítenek a tudat alatti nyomáson azáltal, hogy a rejtett tartalom a fantázia bekapcsolásával biztonságos úton kerül a tudatba, így a gyerek kezelni tudja, és szimbolikus módon kap útmutatót a problémák megoldására, miközben fennmarad a saját útkeresés szabadsága.
Mivel a mesék többsége felnőtteknek készült, ha gyerekek is jelen voltak, akkor a tartalmuk egy biztonságos szimbolika segítségével került tálalásra. Tehát amennyiben érintette és bizonyos értelemben lenyűgözte őket az olyan erők érintése, amely mindannyiunkban megtalálható és az emberiség minden tagja számára közös, akkor elsősorban a tartalom átérzése vált lehetővé, és a megértés csak a fokozatos éréssel jelentkezett. Akkor, amikor az ember már kész volt rá.
Maruska szép volt, Holena csúnya. A mesehősök inkább jellegzetesek, mint egyediek. A szereplő külső szépsége vagy csúnyasága képviseli a belső világát is, ami bizonyítja az egyetemes emberi igazságot, mely szerint a belső szépség „materializálódik”, a külső által nyilvánul meg, fennmarad és áttestesül akár a következő generációkba is. Észrevehető továbbá a természet és a természetfeletti erők hatalma, amelyek bizonyos helyzetekben (amelyek a mindennapjainkban is előfordulnak, ha képesek vagyunk észrevenni őket) „csodákat” művelnek – tehát tavaszt, nyarat vagy őszt varázsolnak akár télen is. Ebben a mesében és általa erősödik a természet egységébe és tiszteletébe, valamint az egymás és önmagunk iránti szeretetbe vetett hit.
A felnőttekkel végzett biblioterápiás munka egy lehetséges útja, hogy egy gyerekkorból ismert mesével szembesítjük őket, ami általában jó visszhangot kelt. Ha ilyen valami okból nem áll rendelkezésre, (bár az emlékezetből előbb-utóbb mindig előbukkan valamilyen mese, vagy mesetöredék, amely használható), akkor ajánlatos ilyen történetet létrehozni. Persze lehet ez bármilyen régi történet, amelyhez a személy szívesen tér vissza.
A terápia során általánosan ajánlott, hogy az ügyfél elmondja az emlékeiből előbukkanó saját változatát (Verny, Konečný, Šramová 2006-2009). Ha valamely részére nem emlékszik, akkor fel kell kérni, hogy mondja el, ő hogyan folytatná. Egy további lehetőség elhozni a találkozóra egy kiadványt, abból felolvasni a történetet, aztán közösen beszélgetni róla.
Figyeljük a mesében előforduló viselkedési képleteket és jelképeket, azok jelentését (egyedileg és nagy általánosságban), melyek a kulcsfontosságú momentumok, határok, polaritások, ki vagy mi hiányzik (ez általában a mese elején szerepel), ki vagy mi a tabu (árny), milyen a mese „rendje” és hol lett megzavarva, milyen rituálék szerepelnek (rituális mondatok), milyen a mese dinamikája – mi hajtja előre a történést, milyen akadályok fordulnak elő és a szereplők hogyan küzdik le azokat, milyenek a következmények/eredmények/végkifejlet, mi lehetne a megoldás és ki vagy mi segíti azt, milyen módon integrálódnak a külső és belső értékek, milyen források hatására alakul át a főhős, stb.
A felnőttekkel végzett munka során a legfontosabb kérdés – hangsúlyozzuk, hogy a gyerekek esetén ez másként működik, ott ez még korai lenne – a gyerekkori mesék elemzésénél, hogy erősítjük az önértékelést, elmélyítjük az öntudatosulást és a személyiség fejlesztését, amikor feltesszük a kérdést, hogy „Hogyan függhetne vagy függ össze az ön életével?” (ahhoz, hogy hogyan dolgozzunk tovább a szerzett információkkal, javasoljuk elolvasni Janette Rainwater 1993-as kiadványát: Vezměte život do vlastních rukou – Vegye az életét a saját kezébe. Az ilyen terápia végzéséhez ajánlatos még elvégezni legalább egy akkreditált pszichoterápia tanfolyamot). A fenti kérdés lehetővé teszi, hogy megértsük az egyes jelképek, folyamatok és képletek egyedi és általános jelentésének az átkötését, amit a mese az ember számára kínál, mint fontos üzenetet a saját életünk megértéséhez. Ezek szimbolikus formában a meséből következnek és a terápia során olyan kérdések eldöntését teszik lehetővé, hogy a személy számára az életében még fontosak-e, vagy azokat tudatosan módosítani kellene, esetleg újakat kellene létrehozni.
Párbeszédet lehet például kezdeményezni a mese valamely fontos szereplőjével és így egy teljesen új történetet létrehozni; vagy lehet azzal foglalkozni, hogy milyen körülmények között és kivel olvasta/hallgatta/látta a mesét, milyen alkalomból, és ha kellemes emlékek fűződnek hozzá, akkor a csoportban történő beszámolóval azokat lehet erősíteni vagy rögzíteni. A csoport foglalkozhat azzal is, hogy a tagok mely mesékhez térnek időről-időre vissza és mi az, ami még ma is megérinti őket belőlük. Érdekes lehet megfigyelni azt is, hogy mire emlékeznek a meséből másként az évek múltával újraolvasott változathoz viszonyítva. A csoportmunka során ügyelünk arra, hogy legyen elegendő idő, hogy mindenki először elmondhassa a saját meseváltozatát, és csak utána adunk teret a többiek véleményezésére. Be kell tartani azt a szabályt, hogy a beszélő személy a terapeutának mondja az élményeit, asszociációit, nem a csoport tagjainak.
A találkozó során és a végén adjunk időt arra, hogy a csoport tagjai jegyzetet készítsenek az elhangzottakból, a résztvevők mit vittek el a találkozóból, mi keltette fel az érdeklődésüket, mit szeretnének feltétlenül az emlékezetükbe vésni, stb. (legalább 10 perc).
Lehet javasolni azt is, hogy a résztvevők írjanak levelet a mese főhősének vagy valamely fontos szereplőjének, esetleg valamilyen jelentős tárgynak. De dolgozhatunk a könyv sokatmondó illusztrációjával (ki vagy mi szerepel rajta, mit akar mondani ez a kép, stb.).
A művel végzett saját munkából szerzett tapasztalatok leírása:
A Ľudovít Fulla illusztrációit tartalmazó kiadványban szereplő, A tizenkét Hónap című mese gyerekkorom egyik kedvenc meséje. Olyan 7-10 éves lehettem, amikor nekem azt valaki felolvasta, nem emlékszem, hogy az édesanyám vagy a nagymamám volt-e az, de az is lehet, hogy magamnak olvastam, mert már kicsi koromtól szerettem a könyveket.
Amikor most évek múltával az egyetemi biblioterápia tantárgy keretében újra visszatértem, és a körülmények véletlen találkozása folytán karácsonykor megnéztem a megfilmesített változatát, nagyon fontos betekintést szereztem abba, hogy mi formálta az életemet a múltban, és milyen irányban szeretném, ha tovább folytatódna.
Vannak benne olyan események, amelyek az életemben ténylegesen megtörténtek, ilyen például a nehezen teljesíthető feladatok önkéntes vállalása és teljesítése ? és az azokból következő – valamiféle decemberi eper – jutalom. Egy tanítónő és irodalmár viszonylag szegény családjából származó gyerekként felnőttkorban elég fiatalon, amikor az még Szlovákiában nem volt mindennapos (a XX. század 90-es éveiben) lehetőségem nyílt decemberben epret enni ?. És hasonlóképpen, mint a mesében, ez messzi északon (Svédországban) történt ?. Máig rendkívül hálás vagyok ezért az élményért, mert megélhettem azt, hogy csodák valóban léteznek. Elhittem, hogy néha nem is kell miattuk messzire utazni, mert azok maguk találnak meg minket. Viszont amikor a csoda megtörténik, már természetessé válik számunkra és már nem csodaként tekintünk rá. Az én személyes csodám (téli eper Svédországban) óta már eltelt valamennyi idő, és az új évezred kezdetétől szinte természetessé vált, hogy ha epret akarunk enni, akkor egyszerűen decemberben is megvesszük, viszonylag elfogadható áron már Szlovákiában is ?. De most egy kisé eltértünk a mese fő témájától ?. Mivel közben más csodák is történtek.
A gyerekkori meseváltozat ismételt elolvasását követően arra jöttem rá, hogy akkor jobban fókuszáltam a szenvedés képeire, mint a „segítség/megmentés/jutalom” kiérdemléséhez vezető indíttatásokra. Ma már tudom, hogy ez nem szükséges. Ezért, vagy éppen ennek köszönhetően, vehettem az idő távlatából észre az utolsó két mondatot, amelyek a mese végén szerepelnek valamiféle rejtett üzenetként „boldogan éltek, mert a jó és a szerelem mindenek felett győzedelmeskedik”. Mert az emberi lét mélyebb dimenziójában valóban érvényes, hogy a jóért jó jár, ha valóban őszinte és tiszta a szándék, nem kíséri rejtett agresszivitás vagy valami más hátsó gondolat, tehát ha egy igazán jószívű és szeretetteljes cselekedetről van szó. Alapvető jelentőségű, hogy az ember (akár tudat alatt is) miben hisz. És nemcsak önmagával szemben, hanem másokkal és a környezetével szemben is.
A főhős belső jószívűsége, amely kifelé az idősekkel (a tizenkét Hónappal) szembeni viselkedésében nyilvánul meg, valamint egy viszonylagos távolságtartásban (mutatkozik meg) – a lehetőségeihez mérten, amelyek a fiatalkorában és az adott körülmények között – a fiatalabb személyekkel szemben (mostohatestvér, mostohaanya). Elmondható, hogy azt nem érdemelték meg, ami kitűnik az eredeti és a megfilmesített változatból is. Jelentősége egy szélesebb idő-tér viszonylatban értelmezhető, a transzcendens síkban pedig teljesen új értéket képvisel.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy az embernek mindent el kell fogadnia, amit vele más emberek tesznek. Meg kell hagyni a választás lehetőségét, hogy másképp is lehetne, és ha tévedtünk, akkor nem kell a tévedésben tovább élnünk. Meg kell engednünk magunknak, hogy az élethelyzetek kezelésében keményebben és egyértelműbben lépjünk fel, amennyiben az szükségesnek bizonyul az esetlegesen kellemetlen helyzet megváltoztatása érdekében. Fenn kell tartani a belső megértést, hogy az a másik ember „még nem tudja, hogy hogyan kell helyesen csinálni”, „még csak most tanulja”, stb., ami segít a jószívűség, megértés és szeretetteljes cselekvés megtartásában önmagunkkal és másokkal szemben. Felesleges belső agresszivitás, vádaskodás és szemrehányás nélkül, megbocsátóan.
És még itt van a könnyedség, öröm és játékosság, amely elsősorban a mese filmváltozatában jelenik meg. Ez számomra egy gyönyörű kihívás a jövőben a „most” megélésére, aminek nagyon örülök.
Felhasznált irodalmi források:
Bettelheim, Bruno. 1975, 1976. Za tajemstvím pohádek. [A mesék rejtélyei] (Fordította Lucie Lucká 2000, 2017). 1. kiadás Praha: Portál 2017. 392 s. ISBN 978-80-262-1172-3
Kotrbová, Kvetoslava. 2022. Terapeutické listy v biblioterapii. [Terápiás levelek a bibliográfiában] s. 68-82. In Problems of Education and Teaching in Era of Digital society. Collection of Scientific Articles. European Scientific e-Journal, 1-16. Ostrava: Tuculart Edition. Elérhető online: http://tuculart.eu/ftpgetfile.php?id=276
Kotrbová, Kvetoslava, Sturcz, Attila, Solárová, Zlatica. 2022. Terapeutický potenciál Dostojevského poviedky Sen smiešneho človeka. s. 343-345. [Dosztojevszkij: Egy nevetséges ember álma című novellájának a terápiás potenciálja] In Philologia – časopis Ústavu filologických štúdií Pedagogickej fakulty Univerzity Komenského v Bratislave, ročník 32, č. 2, 392 s. Elérhető online: https://www.fedu.uniba.sk/fileadmin/pdf/Sucasti/Ustavy/Ustav_filologickych_studii/Philologia/Philologia_2022_2/PHILOLOGIA_2_2022_TLAC.pdf
Rainwater, Janette. 1993. Vezměte život do vlastních rukou. [Vegye az életét a saját kezébe] 1. vyd. Praha: Grada, 2013. 234 s. ISBN 80-7169-026-0
Verny, Ivan, Konečný, Pavel, Šramová, Zlata. Práca s rozprávkami. [A mesék használata] In Integrácia procesovej práce v systemických štruktúrach. Dlhodobá jednorazová vzdelávacia aktivita sústavného vzdelávania zdravotníckych pracovníkov v rokoch 2006-2009 (Egészségügyben dolgozók képzése). Slovenská psychoterapeutická spoločnosť, Trenčín (nepublikované prednášky, archív autorky článku).
Az ajánlott mű lapját elkészítette:
PhDr. Kotrbová Kvetoslava, PhD., MPH, Munkahely: Pedagogická fakulta Univerzity Komenského v Bratislave (Szlovákia), Utolsó aktualizálás dátuma: 2023. január 14.
Szlovákról magyarra fordította: PaedDr. Kolevová Adriena, PhD., Munkahely: Šahy (Szlovákia)
Az idézés javasolt formája:
Kotrbová Kvetoslava. 2023. A tizenkét Hónap – szlovák népmese irodalmi mű szakmai referenciája. In Biblioterapia.sk. Bratislava: PRO SKIZP – Združenie na podporu rozvoja Slovenskej komory iných zdravotníckych pracovníkov. ISBN 978-80-974667-0-1 Elérhető: https://www.biblioterapia.sk/hu/publikacia/a-mu-szakmai-referenciaja-a-tizenket-honap/
A cikk az Európai Unió Erasmus+, 2-es pályázati kategória – Szervezetek és intézmények közötti együttműködés, KA210 – Kis léptékű partnerségek a felnőtt tanulási szektorban programja támogatásával jött létre. A projekt megnevezése „Biblioterápiás on-line segédeszköz prototípusa”, projekt száma: 2022-1-SK01-KA210-VET-000082483. A szerző nézeteit képviseli és az Európai Komisszió nem tartozik felelősséggel a benne található információk bármilyen használatáért.
